„…42 éves vagyok…
A feleségem és a lányom is azt hiszi, hogy irdatlan nagy vesztes vagyok.
És igazuk van.
Elvesztettem valamit.
Nem tudom pontosan, mi az, de tudom, hogy nem voltam mindig ilyen… kába.
De tudjátok mit?
Sosincs késő megtalálni, ami elveszett”
– mondja az Amerikai szépség című film elején Lester Burnham.
S hogy megtalálja-e, azt a filmből megtudhatjuk.
Ez a „kábaság” bármelyikünkkel megtörténhet, leggyakrabban életünk középső felében. Lehet, hogy sikeresek vagyunk a karrierünkben, jó pozícióban vagyunk évek óta, egzisztenciálisan magabiztosak vagyunk és egyszer mégis ránk tör a kérdés: Ennyi?
Jönnek a „fiatalok” a munkahelyünkön, nem tudunk velük lépést tartani, de a felépített biztonságunkat nem engedhetjük el. Ezt gondoljuk, ez a meggyőződésünk. Hogy még mennyi tűz, energia, hozzáértés van bennünk, azon nem gondolkodunk. Nincs időnk. Így ki sem derülhet, hogy még miben is lehetünk jók, hisz mindig csak egyféle dolgot műveltünk.
Honnan is tudnánk? El sem tudjuk képzelni, mi mást is csinálhatnánk életünk következő 30 évében, ha nem ezt.
És lépkedünk kábán napról napra, évről évre. És tényleg „csak ennyi” lesz.
Érezhetjük magunkat kalitkába zárva, saját eddigi élettörténetünk foglyaként.
Miközben ott szorongatjuk markunkban a kalitkánk kulcsát.
Életünk középső szakaszában kezdjük megélni életünk végességét. Ez a tudat minden eddiginél erősebben felerősítheti azt a gondolatot, hogy mi NEM történt még meg velünk, mi végett tesszük dolgainkat.
Meg is fogalmazhatjuk magunknak, hogy útelágazáshoz érkeztünk:
Vagy haladunk tovább a jól ismert, de néha unalmas, nem szeretett úton, vagy rátérünk az ismeretlenre, ám izgalmasra, kockázatosra.
Van, aki az élményért teljesen szakít addigi életével, aztán esetleg rájön, hogy nem érte meg. Van, aki ilyenkor követi el végzetes tévedését, mint a filmbeli főszereplő. Van, aki keresget és megtalálja egy addig ismeretlen önmagát.
És van, aki nem mozdul a kalitkából.
A kutatások azt mutatják, a férfiak és nők életközépi megéléseiben, félelmeiben, megoldási módjaiban vannak azonosságok és jellegzetes különbözőségek is.
Erről írok a jövő héten.
Addig is örömmel veszem a véleményed!
Puskár Ildikó
Kapcsolódó programunk: http://b-oldal.hdteam.hu/
Trackback/Pingback