Egy újraírt blogbejegyzés a most záródó téli olimpia jegyében.
Ki az a Kamil Stoch, kérdezte a barátom, amikor lelkesen említettem neki a kedvenc síugróm nevét.
Hogy ki ő?
Kamil Stoch a világ egyik legjobb síugrója, aki legutóbb megnyerte a sportág klasszikus sorozatát, a Négysáncversenyt úgy, hogy a történelemben másodikként mind a négy helyszínen első helyen zárt.
Ehhez a mostani téli olimpián szerzett még egy aranyérmet és egy bronzot is, így már három aranyérme van az olimpiákról.
A síugrás az a versenyszám, ahol hihetetlen bátorságról tanúságot téve, egy magas sánc tetejéről lecsúszva és onnan elugorva igyekeznek az ugrók minél több időt a levegőben tölteni és persze minél hosszabbra repülni.
A végső sorrendet pontszámok alapján határozzák meg, amiben számít az is, hogy ki milyen stílusban repült és milyen szépen ért le a havas talajra, de azért a versenyt leginkább az dönti el, hogy ki milyen messzire repül.
És hogy mi köze ennek az üzleti élethez? Több a hasonlóság, mint elsőre gondolnád…
1. Az ugrás első szakaszában, a sáncon való lecsúszáskor a versenyzőnek nincs túl sok lehetősége arra, hogy eltérjen a sánc adta lehetőségektől, mindenki ugyanolyan magasságból indul el, és mindenki ugyanazon az előre kialakított nyomon csúszik le.
Itt előnyt szerezni nem igazán lehet, de egy rossz testtartással, egy elhibázott léctartással máris hátrányba lehet kerülni. (időleges előnyt lehetne szerezni az átlagnál nagyobb testsúllyal, ami nagyobb gyorsulást eredményez, de ez az ugrás későbbi szakaszaiban nagyon is visszaüt… 🙂 )
Ahogy az üzleti életben a gazdasági környezet adta lehetőségek minden szereplő számára egyformák, előnyt nem biztosítanak, de rossz helyzetfelmérés esetén komoly buktatókat jelentenek. (És a tiszta piaci viszonyoknál maradva, szándékosan nem akarok tudomást venni arról, hogy esetleg lehetnek vannak a gazdasági környezet tudatos és személyre szabott alakítása révén helyzetbe hozott vállalkozások is…)
2. Kritikus rész következik az ugrás során: el kell ugrani a sáncról, a leginkább megfelelő helyen és időben, igyekezve minél magasabbra kerülni és ott mielőbb felvenni a repüléshez szükséges testtartást.
Sok-sok látott ugrás alapján mondom, hogy ez a leginkább kritikus rész, ahol az igazán jó síugrók előnyre tesznek szert a többiekkel szemben. Itt van a legnagyobb szerepe annak, hogy ki mennyire felkészült ugró, hogy ki mennyire van tisztában a saját erősségeivel és mennyire tudja kihasználni a saját tehetségét.
A kevésbé jó ugrók vagy eleve gyengébb (és persze könnyebb) technikával ugranak, vagy nem tudják megfelelő módon megvalósítani az elképzelt és megtervezett technikát.
Ahogyan a vállalkozások esetében is döntő fontosságú a megfelelő stratégia kiválasztása és kidolgozása, de ugyanilyen hangsúlyos a megvalósítás is. Megfelelő technika nélkül az ugró nagyon rövid repülés után földet ér, és igazán szerencsés, ha nem esik nagyon nagyot.
Stratégiai elképzelés, megalapozott üzleti terv nélkül induló vállalkozásokra ugyanez a sors vár: rövid szárnyalás utáni látványosan nagy bukás.
3. És mi a helyzet a síugrás leglátványosabb részével, a repüléssel? A sánc méretétől is függően, 200-240 méteres repüléseket produkálnak az ugrók. Sőt a jelenlegi világrekord 253,5 méter!
És hogy mi kell egy ilyen hosszú repüléshez?
a. Természetesen kellően magas és megfelelő dőlésszögű sánc.
b. Felkészült ugró.
c. És még ? És talán a legmeglepőbb összetevő: szembeszél kell ahhoz, hogy az ugró igazán messzire kerüljön!
A hátszél gyorsítja ugyan a versenyzőt, de idejekorán lenyomja a talajra, míg a szembeszélnek olyan felhajtó ereje van, ami tovább a levegőben tartja az ugrót és jóval nagyobb távolságot eredményez.
És ez csak első pillantásra meglepő analógia az üzleti élettel.
Azok a vállalkozások, amelyek a kezdetekkor könnyű sikereket aratnak, néha teljesen meglepő módon tudnak gyorsan eltűnni a süllyesztőben.
Azok a vállalkozások, amelyek gyakran ellenszélben, komoly verseny közepette, nap, mint nap megküzdenek az eredményekért, amelyek a hátrányból is igyekeznek előnyt kovácsolni, amelyek kihívásként fogják fel az újabb és újabb akadályokat, megerősödve szállnak egyre távolabbra. (ezért is nagy kérdés az, hogy vajon meddig tudnak a magasban maradni a most „hátszél” miatt szárnyaló cégek…)
Mit kell, hogy megtanulj Kamil Stoch-tól, a síugrótól?
a. Ha már egyszer kellő felkészülés után vetted a bátorságot, hogy ugrasz, ne akarj közben megállni, ne nézegess hátra, ne ijedj meg az előtted tátongó mélységtől, mert abból rövid repülés utáni nagy bukás lesz!
b. Az igazán hosszú ugrásokhoz a jelenlegi gazdasági környezetünk jó kiindulási helyzetet jelentő, igazán magas sáncot nem biztosít, de ne panaszkodj az akadályozó tényezők miatt, hisz tudod, ellenszél van rendesen. 🙂
c. A kulcskérdés az, hogy mennyire vagy felkészült ugró, mennyire vagy tisztában a saját erősségeiddel és mennyire tudod kihasználni a saját tehetségeidet.
Hisz ezek játsszák a legnagyobb szerepet a sikerben és nem a környezet vagy az akadályozó tényezők.
Ha szeretnéd a saját tehetségeidet pontosan feltérképezni és aztán megerősíteni, akkor érdemes hozzánk fordulnod…
Persze ehhez is kell legalább akkora bátorság, mint Stochnak az ugráshoz… 🙂
Ha a szándék megvan benned az eddigieknél nagyobb ugrásra, akkor javaslom, hogy kezdetnek nézd meg ezt a linket.
Nagyot biztos nem fogsz esni, ezt garantálom.
Viszont nagyobb flow élményhez hozzásegíthet az üzleti mindennapjaidban… 🙂
