Flowban…
Adott egy ereje teljében lévő, virágkorát élő nő (igen, őrá szokták mondani: középkorú… 🙂 ).
Mögötte több, mint 20 éves multis tapasztalat, arasszal mérhető papír végzettségekről, több polcnyi elolvasott szakirodalom és tengernyi önismereti munka.
Napi 10-12 órát dolgozik, pihenésként vezet évente 150 ezer km-t, repül 15 ezret, három helyen él, és amikor reggel fölébred, sokszor nemcsak azt kell beazonosítani, melyik napon, hanem azt, is hogy hol kelt fel.
Mivel a napokat egymás után viszi a flow, eszébe nem jut azon gondolkozni hogyan tovább 1-3-5 év múlva…
A cél
Aztán jön egy nyár, és vele sok változás… A nyári szabadág utolsó napjaiban észreveszi magán, hogy nincs kedve elindulni, nincs ereje újra fölvenni a fordulatszámot.
Érkezik egy új felsővezető, akihez sem értékeiben, sem stílusában, sem vezetőként nem passzol.
Kibontakozik egy lehetetlen versengés a legközelebbi munkatárssal, ami megmérgezi a mindennapokat.
Majd jön a hír: létszámleépítés várható a vállalatnál.
És egy képzés, ahol végre 3 napig foglalkozhat önmagával büntetlenül.
A tréning elején nagyon óvatosan megfogalmazza, hogy milyen életet szeretne élni, a végére már azt is határozottan kimondja, hogy ezt nem 5-10 év múlva, hanem MOST.
Már csak az a kérdés: HOGYAN???
SMART
Mit kell tennie a végletekig anyagi biztonságra törekvő, eddig csak céges keretek között dolgozónak ahhoz, hogy optimálisan kezelje a félelmeket, és elinduljon önálló vállalkozóként?
Mit is mond a célokról a SMART?
S: specific: konkrét, pontosan körülírt
M: measurable: mérhető
A: achievable: megvalósítható, elérhető
R: relevant: témába vágó, releváns
T: time-bound: időkerethez köthető.
Akkor sorban:
S: Önállóan dolgozni, a hónapból 2-3 hetet felkészüléssel és 1-2 hetet munkával tölteni
M: Meg kell keresni éves szinten ugyanazt a nettó bért, mint alkalmazottként
A: A felére van állandó szerződés, a többire egyelőre ott a tartalék
R: 6-8 olyan kapcsolat, ami segíti a munkához jutást
T: Mivel a pihenés is fontos, januártól…
És működik…
Eltelt egy év.
Az első 3 hónapban tudatosan nem vállalt semmit.
Elővette azokat a szakmai könyveket, amit az utolsó években megvett ugyan, de olvasni már nem maradt ideje, és élvezettel vetette bele magát a szépirodalomba is.
Filmeket nézett, gondolkozott, összerakott 2 projektnyi anyagot, és élvezte a kreatív szabadságot.
Majd érdekes munkákban vett részt, lett idő alaposan felkészülni, és megtalálni a lehető legjobb megoldásokat.
És nem tervezte túl a dolgokat…
Iszonyú hidegben és szélben mentem ki reggel futni.
Az öt és fél kilométer maratonnal ér fel egyelőre, és ha a hátralévő távra nézek, a gyomrom elnehezedik, a lábaimat alig bírom emelni.
Ezért csak 3-5 métert pásztázok előre és a fülesből jövő zenére figyelek.
Csak az itt és most van, és így majdnem észrevétlenül újra a ház előtt találom magam.
A munkában ugyanígy: Nem tudom pontosan mit fogok csinálni 3 év múlva, vagy jövőre, de ez nem baj.
Csak a következő 3 hónapra legyen egy hozzávetőleges tervem, ami működik!
Az esettanulmány szerzője
Hámori Fruzsina
vezető tréner – coach
„Kézműves” trénernek tartom magam, a szó legnemesebb értelmében. Nincsenek sablon megoldásaim, minden tréningem és coachingom más és más, attól függően, hogy: – mi a célja az adott folyamatnak; – az adott ügyfélnek/csoportnak mire van szüksége, ahhoz, hogy a legeredményesebben tudjon működni a mindennapokban